WHITNEY
-
Szent Isten! - dobta el Lex a kormányt. Raya gyorsan behúzta a kéziféket,
nehogy elszabaduljon a kocsi, majd kikötötte magát, és kiszállt. Alkalmi
sofőrünk pedig követte a példáját.
-
Whitney, szállj ki te is! - szólt nekem. Eléggé meg voltam rémülve. Lex
beszólása mélyen érintett, mit ne mondjak. Azt hiszem, még dühös is lettem.
Éreztem, hogy felforrósodik a levegő... Aztán egyszer csak kigyulladt a
hangfal. Mi van, ha én okoztam a tüzet? Minden esélye megvan. Most derült ki,
hogy meteorfertőzött vagyok.
Rádobtam
a kabátom a tűzre, hogy eloltsam, aztán kiszálltam én is, és Raya mellé léptem.
-
Mi a franc volt ez? - kérdeztem. Hátha ő látta pontosan, mi történt
-
Kigyulladt a műszerfal - felelte. Mintha eltitkolt volna valamit.
-
Spontán égés egy Ferrariban, normál sebességen? Nem túl valószínű - fürkészően
néztem rá. A holdfény megvilágította az arcát, a bőre így egészen ezüstösnek
hatott. Ő maga pedig egyre kevésbé emberinek. De nagyon szép volt
-
Bocs skacok, sajnos ennyit a fuvarról - nyúlt Lex a zsebébe, és egy borítékot
nyújtott felénk. Megnéztem, egy pár kulcs volt benne, rajta díszes
gravírozással: Talon.
-
Kösz, Lex - vettem el tőle egykedvűen.
-
És bocs az előbbiért. Hosszú napom volt - ennek ellenére én valami fura
csillogást láttam a szemében.
-
Ugyan - legyintettem - Majd gyalogolunk - morogtam az orrom alatt. Megfogtam
Raya vállát, és a kanyar felé tereltem. Meglepően hűvösebb volt, mint egy
emberi test, de ahogy hozzáértem, felmelegedett.
A
következő pillanatban pedig azt vettem észre, hogy őrült sebességgel száguldunk
a Talon felé.
