CHLOE
Reggel korán indultam a suliba, hogy nulladik órában valamennyire nyomdakész állapotba hozhassam az új Fáklyát, melynek címlapjára exkluzív interjút terveztem a visszatért Whitney-vel. Sajnos erősen cenzúrázottat - az eddigi infóim alapján bőven lesz, amit nem szívesen dob majd a nyilvánosság elé.
Letekertem a kocsim ablakát, hogy a szervezetem némi friss oxigénhez juthasson, ám egy pillanattal később megbántam, hogy ezt tettem. Meghallottam azt, amitől azóta rettegtem, hogy először felnyitottam ma a garázsajtót.
A rég nem gondozott vetésen, ami mellett elhaladtam, LuthorCorp alkalmazottak túrták a földet (egyesek fémdetektorral mászkáltak), akik pedig épp nem dolgoztak, röhögve mutogattak a kocsimra.
- Hehe, nézd már - bökte oldalba az egyik a másikat - Barbie is elindult a munkába! - Igen, apám hajnalban szervizbe vitte a Fiatot, és lila, rózsaszín szívecskékkel és csillagokkal összenyomdázott lökhárítóval hozta vissza. Őszintén szólva Pete-től vártam az első ilyen beszólást, de ez is megtette. Úgysem volt még alkalmam Lex embereivel társalogni.
A következő pillanatban pedig hatalmasat kellett fékeznem, ugyanis észrevettem az óriási valamit, ami keresztben feküdt az úton. Nem akartam hinni a szememnek. A víztorony volt az, amelyik mellett tegnap is elhajtottam. Ösztönösen kipattantam a kocsiból.
- Barbie-nak lenne néhány kérdése a főnökhöz - nyitottam fel a noteszomat.
- Csak tessék - lépett elő egy zakós ember, cigarettával a füle mögött.
- Chloe Sullivan vagyok a Fáklyától - mutatkoztam be.
- Iskolaújság. Miért nem lepődöm meg? - morogta maga elé a levegőbe, de egyértelmű volt, hogy nem tőlem vár választ.
Egy félig-meddig sértődött, diszkrét szemforgatás után a közepébe vágtam:
- Kérem, meg tudná mondani, mi történt ezzel a víztoronnyal?
- Pontosan ezért vagyunk most itt - felelte a főnök - Lex radarjai tegnap délután valami gyanús mozgolódást érzékeltek itt, ezért ma reggel kiküldte a csapatot terepszemlére.
- Lehetséges, hogy egy forgószél döntötte ki? - kérdeztem.
- Egy kisebb fajtára gyanakszom - elvette a cigit a füle mögül, és rágyújtott - De Lex azt mondta, minden lehetséges módon vizsgáljuk át a terepet.
- Fémdetektorral ugyan mire mennek? - vontam fel a szemöldököm az említett kütyüvel bajlódó gyakornokot figyelve.
- Ne kérdezze - csóválta a fejét - Túl lelkes volt, inkább ráhagytam.
- Érthető - mosolyogtam. Ám akkor a srác boldogan felkiáltott:
- Főnök úr! Találtam valamit!
A főnök gondterhelten csóválta a fejét.
- Gus, ha megint egy gémkapocs miatt csinálsz ekkora felhajtást... - elindult az ifjú munkás felé, én pedig követtem.
- Emberek, ne csak álljanak ott! Jöjjenek ásni! - kiáltott vissza a kocsimon szórakozó naplopóknak, de azok a fülük botját sem mozdították. De azért volt néhány ásós munkás, akik hallgattak a parancsra. El is kezdték feltúrni a földet ott, ahol Gus mutatta. Alig akartam hinni a szememnek. A felforgatott talaj valósággal ezüstszínű volt, mintha átitatta volna valami folyékony fém.
- Azt a hétszázát! - kiáltott fel a főnök - Dr. Walden! Jöjjön, ezt látnia kell!
Egy göndör, köpenyes, szemüveges alak sietett a bámészkodók közé valami kis kütyüvel, amiről egy tollforma érzékelő lógott egy vezetéken.
- A mindenit! - térdelt le, és a földbe dugta az érzékelőt. A kis képernyőjén mindenféle számok és vegyjelek pörögtek, aztán a helyükön egyszer csak egy sor kérdőjel villant fel.
- Uramisten - képedt el Dr. Walden - Főnök, attól tartok, nagyon is jó ötlet volt Gustól idehozni azt a detektort - a srác önelégülten bólintott.
- Mit talált, doki? - kérdezte a főnök.
- Ezen a telken kutatóbázist kell állítanunk - jelentette ki a doki, majd hozzátette - Ilyen fémet az egész Földön nem azonosítottak még.
Az állam ismét koppant a földön. Lehet, hogy Raya igazat mondott, és a fém tőle származik! Lehet, hogy Whitney-t is ő támasztotta fel, És akkor Clark... Minden eltűnése és mentőakciója értelmet nyerne! Becsuktam a noteszom, és az időre hivatkozva visszasiettem a kis Fiatomhoz.
- Ezt neked, Fáklya! - tapostam a gázra, és teljes gőzzel (már amennyire egy Fiat tud), a búzamezőn átvágva száguldottam a suli felé - Itt most többről van szó!
WHITNEY
Hangos pittyegés ébresztett: sms-t jelzett a mobilom. Kelletlenül nyitottam fel a szemem, és nyújtóztam egyet - ekkor vettem észre, hogy Raya a vállamon fekszik. Ő is abban a pillanatban ébredt föl, és amikor találkozott a tekintetünk, ijedten felkönyökölt.
- Te jó ég, ne haragudj! - mondta illetődötten - Azt hiszem, elaludtam tegnap a tévén, és... - kereste a szavakat. Mosolyogva csóváltam a fejem.
- Hé, nyugodj meg! Semmi baj - mondtam nevetve.
Még mindig totál zavarban volt. Az ágyneműt bámulta, mintha csak olyan érdekes lenne.
- Biztos? - kérdezte félve.
Elnevettem magam.
- Raya, nyugi már, semmi para. Oké? - néztem rá komolyan. Nekem kéne mentegetőznöm, csakhogy én sem emlékszem, mikor aludtunk el.
- Oké - felelte erőtlenül. Irtó aranyos volt, látszott, hogy először használja ezt a szót. Tiszta vörös volt már a feje. Kezdtem megsajnálni, de őszintén, tetszett, hogy így zavarba hoztam - muszáj volt húznom még egy kicsit!
Még mindig zavartan feltápászkodott, és a kis dohányzóasztalhoz lépett a szürke szimatszatyráért, amelyben a cuccát tartotta.
Fürkészve végigmértem, miközben pakolászott. Kiskoromban sokszor elgondolkoztam, milyenek lehetnek az űrlények, de azt sosem gondoltam volna, hogy ilyen szexisek. Azt hiszem, kicsit sem lepne meg, ha Rayát holnap már egy fehérnemű reklámban, vagy egy óriásplakáton látnám viszont. Gyakran keverednek reklámügynökök Smallville-be. Ha meglátnák, fix, hogy lecsapnának rá.
Egy pillanatra Lanát juttatta az eszembe. Hazudnék, ha azt mondanám, már túlléptem rajta, de már egész jól haladok. Főleg most, hogy találkoztam Rayával. Ilyen csajt nem találni akármelyik sarkon.
Üvöltött róla, hogy tudja, őt nézem. Nagyjából háromszor ejtette ki a kezéből a cuccait, és amíg összekaparta, láhatóan gyorsabban kapkodta a levegőt.
- Valami baj van? - kérdeztem mosolyogva.Ő erre ismét a földre ejtett valamit.
- Dehogyis - rázta meg idegesen a fejét
Rázkódó vállal figyeltem, ahogy felállt, és elment a fürdőszobába. Legalább annyira kölcsönadhatta volna a röntgenlátását...De neem, nem lenne szép dolog meglesni, gondoltam, úgyhogy inkább megnéztem az sms-t, ami felkeltett minket. Chloe írta.
- Érthető - mosolyogtam. Ám akkor a srác boldogan felkiáltott:
- Főnök úr! Találtam valamit!
A főnök gondterhelten csóválta a fejét.
- Gus, ha megint egy gémkapocs miatt csinálsz ekkora felhajtást... - elindult az ifjú munkás felé, én pedig követtem.
- Emberek, ne csak álljanak ott! Jöjjenek ásni! - kiáltott vissza a kocsimon szórakozó naplopóknak, de azok a fülük botját sem mozdították. De azért volt néhány ásós munkás, akik hallgattak a parancsra. El is kezdték feltúrni a földet ott, ahol Gus mutatta. Alig akartam hinni a szememnek. A felforgatott talaj valósággal ezüstszínű volt, mintha átitatta volna valami folyékony fém.
- Azt a hétszázát! - kiáltott fel a főnök - Dr. Walden! Jöjjön, ezt látnia kell!
Egy göndör, köpenyes, szemüveges alak sietett a bámészkodók közé valami kis kütyüvel, amiről egy tollforma érzékelő lógott egy vezetéken.
- A mindenit! - térdelt le, és a földbe dugta az érzékelőt. A kis képernyőjén mindenféle számok és vegyjelek pörögtek, aztán a helyükön egyszer csak egy sor kérdőjel villant fel.
- Uramisten - képedt el Dr. Walden - Főnök, attól tartok, nagyon is jó ötlet volt Gustól idehozni azt a detektort - a srác önelégülten bólintott.
- Mit talált, doki? - kérdezte a főnök.
- Ezen a telken kutatóbázist kell állítanunk - jelentette ki a doki, majd hozzátette - Ilyen fémet az egész Földön nem azonosítottak még.
Az állam ismét koppant a földön. Lehet, hogy Raya igazat mondott, és a fém tőle származik! Lehet, hogy Whitney-t is ő támasztotta fel, És akkor Clark... Minden eltűnése és mentőakciója értelmet nyerne! Becsuktam a noteszom, és az időre hivatkozva visszasiettem a kis Fiatomhoz.
- Ezt neked, Fáklya! - tapostam a gázra, és teljes gőzzel (már amennyire egy Fiat tud), a búzamezőn átvágva száguldottam a suli felé - Itt most többről van szó!
WHITNEY
Hangos pittyegés ébresztett: sms-t jelzett a mobilom. Kelletlenül nyitottam fel a szemem, és nyújtóztam egyet - ekkor vettem észre, hogy Raya a vállamon fekszik. Ő is abban a pillanatban ébredt föl, és amikor találkozott a tekintetünk, ijedten felkönyökölt.
- Te jó ég, ne haragudj! - mondta illetődötten - Azt hiszem, elaludtam tegnap a tévén, és... - kereste a szavakat. Mosolyogva csóváltam a fejem.
- Hé, nyugodj meg! Semmi baj - mondtam nevetve.
Még mindig totál zavarban volt. Az ágyneműt bámulta, mintha csak olyan érdekes lenne.
- Biztos? - kérdezte félve.
Elnevettem magam.
- Raya, nyugi már, semmi para. Oké? - néztem rá komolyan. Nekem kéne mentegetőznöm, csakhogy én sem emlékszem, mikor aludtunk el.
- Oké - felelte erőtlenül. Irtó aranyos volt, látszott, hogy először használja ezt a szót. Tiszta vörös volt már a feje. Kezdtem megsajnálni, de őszintén, tetszett, hogy így zavarba hoztam - muszáj volt húznom még egy kicsit!
Még mindig zavartan feltápászkodott, és a kis dohányzóasztalhoz lépett a szürke szimatszatyráért, amelyben a cuccát tartotta.
Fürkészve végigmértem, miközben pakolászott. Kiskoromban sokszor elgondolkoztam, milyenek lehetnek az űrlények, de azt sosem gondoltam volna, hogy ilyen szexisek. Azt hiszem, kicsit sem lepne meg, ha Rayát holnap már egy fehérnemű reklámban, vagy egy óriásplakáton látnám viszont. Gyakran keverednek reklámügynökök Smallville-be. Ha meglátnák, fix, hogy lecsapnának rá.
Egy pillanatra Lanát juttatta az eszembe. Hazudnék, ha azt mondanám, már túlléptem rajta, de már egész jól haladok. Főleg most, hogy találkoztam Rayával. Ilyen csajt nem találni akármelyik sarkon.
Üvöltött róla, hogy tudja, őt nézem. Nagyjából háromszor ejtette ki a kezéből a cuccait, és amíg összekaparta, láhatóan gyorsabban kapkodta a levegőt.
- Valami baj van? - kérdeztem mosolyogva.Ő erre ismét a földre ejtett valamit.
- Dehogyis - rázta meg idegesen a fejét
Rázkódó vállal figyeltem, ahogy felállt, és elment a fürdőszobába. Legalább annyira kölcsönadhatta volna a röntgenlátását...De neem, nem lenne szép dolog meglesni, gondoltam, úgyhogy inkább megnéztem az sms-t, ami felkeltett minket. Chloe írta.
"Mindent tudok. Első óra után a Fáklyában. Addig viselkedj természetesen. Egy szó sem kerül az újságba. Becsszó. C."
Nagyot sóhajtottam, és lehámoztam magamról a vérfoltos pólót, ami rajtam volt. Raya épp akkor jött vissza a fürdőből.
- Mi történt? Hallottam, hogy sóhajtottál... - ez még higgadtan mondta, de amikor meglátta, hogy nincs rajtam póló, teljesen lefagyott. Elmosolyodtam, és a cuccommal együtt elindultam a fürdőbe.
- Semmi extra, csak Chloe interjút akar velem - feleltem normálisan (bár a "semmi extrával" kicsit túloztam. Hogy érti, hogy "mindent tud"? És vajon honnan?).
Az ajtóba érve megálltam Raya előtt, akinek azt hiszem, tetszett, amit látott. De nagyon nem merte mutatni.
- Aha, szóval ma suliba megyünk? - kérdezte.
- Ja szóval kapd össze magad! - csaptam a hátára a pólómmal (igazából majdnem a hátsójára), és bezárkóztam.
- Hééééé - kiáltott fel kissé ingerülten meglepetésében.
- Befejeztem - szóltam ki neki, majd még mindig mosolyogva túrtam elő a focidzsekim, ami kabalaként jött velem a frontra.
CLARK
- Nem-nem-nem-nem-nem! Egy szót se! - Chloe ma reggel is kissé feldúltnak tűnt, ahogy kiszállt a szívecskés-csillagos Fiatjából. De Pete-ből persze azonnal kitört a röhögés, ahogy a járgány ajtaja becsapódott.
- Mi van? Nekem tetszik - mosolyogtam, de az én vállam is rázkódott kicsit - Tök dizájnos.
- Haha, nagyon vicces - forgatta a szemét - Csakhogy érezzétek a súlyát,a Planet új generációja furikázott vele idáig.
- Megírod Whitney sztoriját? - csodálkoztam. Kicsit közelebb hajoltam hozzá, nehogy kihallgassanak minket.
- Mindent kiszedek belőle, de ez nem megy az újságba. Valami sokkal jobbat találtam - kutatni kezdett a táskájában.
- Jobbat, mint a világraszóló Whitney Fordman világraszóló visszatérése? - tárta szét a karját Pete, akár egy ókori görög szónok.
- Ne hülyéskedj, Pete, Whitney halott! - lépett mellénk Lana. Magamban imádkoztam, hogy Chloe ne szólja el magát. Őszintén, rettegtem a reakciójától. Ha Whitney visszatér, vajon vele együtt Lana érzései is vissza fognak? Én pedig megint ejtve leszek majd? Sebaj, talán jobb is lesz úgy. Könnyebb lesz rá vigyáznom, ha nem akarja minden áron megtudni a titkomat.
- Clark? Mennyi időnk van? - kérdezte Pete. Először a csengetésre gondoltam, de aztán lépteket hallottam odakintről.
- Mint a tenger - mosolyogtam Lanára, közben a hátam mögött ötöt mutattam Pete-nek. Majd visszaszámoltam az ujjaimon - 4, 3, 2, 1...
És ekkor nyílt a kétszárnyú ajtó, mire az egész folyosó egy emberként fordult Whitney és a szőke lány felé.
RAYA
Ahogy beléptünk az épületbe, mindenki felénk fordult. Teljesen ledöbbentek. Néhányan összesúgtak, de a legtöbben tényleg csak tátották a szájukat. Úgy éreztem magam Whitney oldalán, mint Alanor-Ar, a kryptoni tartomány kormányzóassznya , ahol születtem. Mindig kettényílt előtte egy sorfal, ahogy végigvonult az ezüst szőnyegen, aztán a jelenlévő minden szempár rá szegeződött. Ahogy akkor ránk. Kicsit mintha lámpalázas lettem volna. Ez az érzés is idegen volt tőlem eddig.
Chloe kapcsolt először.
- Nahát, Whitney! - kiáltott fel tettetett meglepetéssel, és mosolyogva széttárta a karját. Erre a gesztusra az egész folyosó felocsúdott, és egy emberként gyűlt a srác köré. Engem kissé elsodort mellőle a tömeg, egyenesen neki valakinek.
- Uramisten, ne haragudj!
- Nem, nem, én bocsi, kicsit elbambultam - kértünk elnézést egymás szavába vágva. A srác hangja ismerősen csengett. Felnéztem rá, hogy lássam az arcát - nem csalódtam. Kal-El volt az.
- Mi az? - vonta fel a szemöldökét. Kicsit elvesztem a szemeiben.
- Öhm... ismerjük egymást? - kérdeztem végül.
- Clark vagyok - nyújtotta a kezét - Clark Kent.
- Raya - mutatkoztam be én is.
- Új vagy erre? - kérdezte.
- Mondhatni- feleltem.
- Ha gondolod, majd...
- Na jó, elég legyen! -szakítottam félbe. Megragadtam a karját, és kiűrsprinteltem vele egy félreeső folyosóra.
- Beszélnem kell veled, Kal-El! - vágtam a közepébe.
Felismerés csillant az arcán.
- Te is a Kryptonról jöttél? Az apám küldött téged?
- Valahogy úgy - felelte.
- Mit akar tőlem?
- Ne aggódj, nem azért, hogy kioktassalak - úgy tűnt kissé megnyugodott, de nem tartott sokáig. Ugyanis bevallottam, miért jöttem valójában.
- A Föld óriási veszélyben van, Kal-El! És csak együtt menthetjük meg.
A nyugalom helyén elszántság, aggodalom és félelem ült ki az arcára. Utóbbit alig lehetett észrevenni, csak egy apró csillám volt a szemében. De minden jel arra utalt, hogy velem tart.
- Mit kell tennem? - kérdezte.
- Egyelőre gyere velem - ragadtam meg ismét a kezét, és kiszáguldottam vele a vészkijáraton.
(folyt.köv.)
Sziasztok! Először is óriási, hatalmas ELNÉZÉÉÉÉST szeretnék kérni, hogy ilyen sokat kellett várni az új részre!!! Rettenetesen zűrös volt ez a félévem, és mondhatni egészen szét voltam zuhanva, kérlek, nézzétek el nekem!! Igyekezni fogok, de nem ígérem, hogy gyorsan lesz kilencedik rész.
A kulisszák mögül egyelőre annyit, hogy a következő résztől Lana szemszögét is behozom a sztoriba (remélem, nem gabalyodok majd bele a sok nézőpontba... Előre szólok, ne csodálkozzatok, ha valakiétől megválok majd a továbbiakban... Isten adja, hogy ne kelljen, sőt Lex és Pete is esélyesen kap majd saját szemszöget, de nem tudom, menni fog-e ennyi szálon vinni a sztorit), és kicsit össze tervezem kutyulni a szerelmi szálakat (de hogy hogyan.... Nehéz dolog ez az írás, higgyétek el! Még mások karaktereivel is.), lassan-lassan pedig egy kryptoni főgonoszt (akár néhány fantomot) is szeretnék bevonni a sztoriba. Remélem, addig lesztek egy kicsit többen, akik meg itt vagytok, továbbra is követtek majd (még az ilyen nagy kihagyások dacára is... Sajnos sok ilyenre számíthattok még, azt hiszem :c).
Kellemes karácsonyt, és sokkal boldogabb új évet minden kedves idetévedt olvasónak! ^^ :*
-LA.
- Mi történt? Hallottam, hogy sóhajtottál... - ez még higgadtan mondta, de amikor meglátta, hogy nincs rajtam póló, teljesen lefagyott. Elmosolyodtam, és a cuccommal együtt elindultam a fürdőbe.
- Semmi extra, csak Chloe interjút akar velem - feleltem normálisan (bár a "semmi extrával" kicsit túloztam. Hogy érti, hogy "mindent tud"? És vajon honnan?).
Az ajtóba érve megálltam Raya előtt, akinek azt hiszem, tetszett, amit látott. De nagyon nem merte mutatni.
- Aha, szóval ma suliba megyünk? - kérdezte.
- Ja szóval kapd össze magad! - csaptam a hátára a pólómmal (igazából majdnem a hátsójára), és bezárkóztam.
- Hééééé - kiáltott fel kissé ingerülten meglepetésében.
- Befejeztem - szóltam ki neki, majd még mindig mosolyogva túrtam elő a focidzsekim, ami kabalaként jött velem a frontra.
CLARK
- Nem-nem-nem-nem-nem! Egy szót se! - Chloe ma reggel is kissé feldúltnak tűnt, ahogy kiszállt a szívecskés-csillagos Fiatjából. De Pete-ből persze azonnal kitört a röhögés, ahogy a járgány ajtaja becsapódott.
- Mi van? Nekem tetszik - mosolyogtam, de az én vállam is rázkódott kicsit - Tök dizájnos.
- Haha, nagyon vicces - forgatta a szemét - Csakhogy érezzétek a súlyát,a Planet új generációja furikázott vele idáig.
- Megírod Whitney sztoriját? - csodálkoztam. Kicsit közelebb hajoltam hozzá, nehogy kihallgassanak minket.
- Mindent kiszedek belőle, de ez nem megy az újságba. Valami sokkal jobbat találtam - kutatni kezdett a táskájában.
- Jobbat, mint a világraszóló Whitney Fordman világraszóló visszatérése? - tárta szét a karját Pete, akár egy ókori görög szónok.
- Ne hülyéskedj, Pete, Whitney halott! - lépett mellénk Lana. Magamban imádkoztam, hogy Chloe ne szólja el magát. Őszintén, rettegtem a reakciójától. Ha Whitney visszatér, vajon vele együtt Lana érzései is vissza fognak? Én pedig megint ejtve leszek majd? Sebaj, talán jobb is lesz úgy. Könnyebb lesz rá vigyáznom, ha nem akarja minden áron megtudni a titkomat.
- Clark? Mennyi időnk van? - kérdezte Pete. Először a csengetésre gondoltam, de aztán lépteket hallottam odakintről.
- Mint a tenger - mosolyogtam Lanára, közben a hátam mögött ötöt mutattam Pete-nek. Majd visszaszámoltam az ujjaimon - 4, 3, 2, 1...
És ekkor nyílt a kétszárnyú ajtó, mire az egész folyosó egy emberként fordult Whitney és a szőke lány felé.
RAYA
Ahogy beléptünk az épületbe, mindenki felénk fordult. Teljesen ledöbbentek. Néhányan összesúgtak, de a legtöbben tényleg csak tátották a szájukat. Úgy éreztem magam Whitney oldalán, mint Alanor-Ar, a kryptoni tartomány kormányzóassznya , ahol születtem. Mindig kettényílt előtte egy sorfal, ahogy végigvonult az ezüst szőnyegen, aztán a jelenlévő minden szempár rá szegeződött. Ahogy akkor ránk. Kicsit mintha lámpalázas lettem volna. Ez az érzés is idegen volt tőlem eddig.
Chloe kapcsolt először.
- Nahát, Whitney! - kiáltott fel tettetett meglepetéssel, és mosolyogva széttárta a karját. Erre a gesztusra az egész folyosó felocsúdott, és egy emberként gyűlt a srác köré. Engem kissé elsodort mellőle a tömeg, egyenesen neki valakinek.
- Uramisten, ne haragudj!
- Nem, nem, én bocsi, kicsit elbambultam - kértünk elnézést egymás szavába vágva. A srác hangja ismerősen csengett. Felnéztem rá, hogy lássam az arcát - nem csalódtam. Kal-El volt az.
- Mi az? - vonta fel a szemöldökét. Kicsit elvesztem a szemeiben.
- Öhm... ismerjük egymást? - kérdeztem végül.
- Clark vagyok - nyújtotta a kezét - Clark Kent.
- Raya - mutatkoztam be én is.
- Új vagy erre? - kérdezte.
- Mondhatni- feleltem.
- Ha gondolod, majd...
- Na jó, elég legyen! -szakítottam félbe. Megragadtam a karját, és kiűrsprinteltem vele egy félreeső folyosóra.
- Beszélnem kell veled, Kal-El! - vágtam a közepébe.
Felismerés csillant az arcán.
- Te is a Kryptonról jöttél? Az apám küldött téged?
- Valahogy úgy - felelte.
- Mit akar tőlem?
- Ne aggódj, nem azért, hogy kioktassalak - úgy tűnt kissé megnyugodott, de nem tartott sokáig. Ugyanis bevallottam, miért jöttem valójában.
- A Föld óriási veszélyben van, Kal-El! És csak együtt menthetjük meg.
A nyugalom helyén elszántság, aggodalom és félelem ült ki az arcára. Utóbbit alig lehetett észrevenni, csak egy apró csillám volt a szemében. De minden jel arra utalt, hogy velem tart.
- Mit kell tennem? - kérdezte.
- Egyelőre gyere velem - ragadtam meg ismét a kezét, és kiszáguldottam vele a vészkijáraton.
(folyt.köv.)
Sziasztok! Először is óriási, hatalmas ELNÉZÉÉÉÉST szeretnék kérni, hogy ilyen sokat kellett várni az új részre!!! Rettenetesen zűrös volt ez a félévem, és mondhatni egészen szét voltam zuhanva, kérlek, nézzétek el nekem!! Igyekezni fogok, de nem ígérem, hogy gyorsan lesz kilencedik rész.
A kulisszák mögül egyelőre annyit, hogy a következő résztől Lana szemszögét is behozom a sztoriba (remélem, nem gabalyodok majd bele a sok nézőpontba... Előre szólok, ne csodálkozzatok, ha valakiétől megválok majd a továbbiakban... Isten adja, hogy ne kelljen, sőt Lex és Pete is esélyesen kap majd saját szemszöget, de nem tudom, menni fog-e ennyi szálon vinni a sztorit), és kicsit össze tervezem kutyulni a szerelmi szálakat (de hogy hogyan.... Nehéz dolog ez az írás, higgyétek el! Még mások karaktereivel is.), lassan-lassan pedig egy kryptoni főgonoszt (akár néhány fantomot) is szeretnék bevonni a sztoriba. Remélem, addig lesztek egy kicsit többen, akik meg itt vagytok, továbbra is követtek majd (még az ilyen nagy kihagyások dacára is... Sajnos sok ilyenre számíthattok még, azt hiszem :c).
Kellemes karácsonyt, és sokkal boldogabb új évet minden kedves idetévedt olvasónak! ^^ :*
-LA.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése