LANA
Sejtettem, hogy a "sírva elrohanok és bezárkózom a wc-be" tervem meghiúsul, na de hogy éppen Lionel Luthor miatt, azt álmomban sem gondoltam volna. Márpedig egyenesen nekiütköztem a tanári előtt.
- Miss Lang, nem kéne órára mennie? - kérdezte csodálkozva. Hosszú, fakó, göndör fürtjei tökéletes összhangban himbálóztak az arca körül.
- Magának meg nem a LuthorCorp plázában lenne a helye? - kérdeztem vissza. Szívesen mentem volna tovább a mosdóig, de ezután kissé hülyén jött volna ki.
- Feldúltnak látszik - jegyezte meg, miután alaposan végigmért.
"Na persze, majd pont veled fogom megbeszélni" - forgattam a szemem, de akkor ismét eluralkodott rajtam a mérhetetlen csalódottság, amit Chloe és Whitney keltett bennem. Újra tiszta szívből elsírtam magam.
- Nyugodjon meg - tette a vállamra a kezét, a másikkal pedig egy zsebkendőt nyújtott felém. Elvettem tőle, és nagyot trombitálva kifújtam az orrom. Éppen faggatózni kezdett volna, amikor megjelent egy férfi egy nem túl vastag aktával, amit aztán Lionel kezébe nyomott.
- Mr. Luthor! Itt az anyag, amit kért. Ez minden, amit itt találtunk.
- Köszönöm, John - bólintott, majd méltóságteljesen hátrakulcsolta a kezét, és lépett néhányat. Bár dúltak bennem az érzelmek, azért érdekelt, mit akarhatott Lionel pont a smallville-i gimiből. Megtöröltem a szemem, és megpróbáltam leolvasni a mappára írt nevet. Elkerekedett a szemem. Raya Reynolds - ez állt rajta.
- Miért nyomoztat az új lány után? - kérdeztem. Lionel erre felnevetett.
- Higgye el, Miss Lang, mondhatni egy cseppet sem érdekel a maguk iskolája. Lex küldött el ezért a mappáért. Ő nem ér rá elvinni, hisz nyakig ül a munkában - ezen is jót kacagott.
- És Lex mit akar? - vontam fel a szemöldököm. Valószínűleg rájöhetett a nagy titokra.
- Bár tudnám - felelte - Azt gondoltam, kegyed legalább annyira tisztában van a fiam különcségeivel, mint jómagam.
- Lex csak a Talon résztulajdonosa - feleltem élből, mire Lionel ismét felnevetett. A mappát a hátrakulcsolt kezében tartotta. Minél tovább néztem a sötétkék, összefűzött kartonlapokat, annál inkább viszketett a tenyerem. Talán nem volt fair, de mindent tudni akartam Rayáról. Egy földön kívüli, aki visszahozta a volt barátomat az életbe. Ki tudja, milyen célja volt vele? Csalódott voltam, amiért semmibe sem avattak be, de ettől távolról megvédtem volna őket. Ha már ők nem képesek beszélni, talán más fog.
- Hadd vigyem el neki én! - mondtam egyszer csak - Úgyis lassan intéznünk kell a pénzügyeket.
- Ám legyen - Lionel ismét felém fordult, rám villantotta azt a hamisítatlan vigyorát, és a kezembe nyomta. - Adja át neki üdvözletem - azzal a kijárat felé indult.
Úgy fogtam kezemben az aktát, mint valami műkincset. Végighúztam a szélén az ujjaimat. Belegabalyodtak a borítót összetartó fehér masniba. Nagyon nagy volt a kísértés, hogy kinyissam, de úgy döntöttem, kivárom a tanítás végét. Elindultam a szekrényhez, hogy addig berakjam, nehogy meginogjak. Ám ekkor rezegni kezdett a mobilom. Ismeretlen szám volt, de felvettem.
- Igen, tessék - szóltam bele.
- Jó napot, Miss Lang - felelt egy női hang - Addams seriff vagyok. A Talon pénzügyei miatt hívom.
- Mit tehetek önért? - kérdeztem kissé aggódva.
- Lex Luthor nemrégen meglehetősen nagy kölcsönt igényelt a Metropolisi Állami Banktól, és az adósságát máig kellett volna kifizetnie. De nem tette, így gondoltam, szólok önnek, hiszen a Talonnak, mint a LuthorCorp tagintézményének részesedést kell vállalnia.
Elképedve meredtem a kétszárnyú ajtóra. Lex semmiféle adósságot nem említett!
- Megnézem, mit tehetek - mondtam, majd gyorsan letettem. Eszembe jutott, hogy van félévente egy kivehető szabadnapom a suliból a Talon miatt, így a mappával a kezemben átvágtam az órára igyekvő diákok között (akik szerencsére nem hallották a Lionellel való eszmecserémet. Remélem azt sem, hogy sírtam...), és kiléptem a suliból.
- Ez most a legjobbkor jött - jegyeztem meg magamban.
- Lana, hová mész? - kiáltott utánam Chloe az ajtóból, de késő volt. Már rég átmentem az úttesten, és különben is. Éppen haragudtam rá. Szépen kirekesztett a bizalmából. Meg Whitney is. Csöndben imádkoztam, hogy Clark ne legyen benne, de neki már így is épp elég titka volt. Ki tudja? Talán Chloénak ő is elmondta.
- Agyrém - sóhajtottam, és letöröltem az arcomon végigfutó könnycseppet.
CLARK
Fürkészve néztem Rayára. A Kawache-barlang sziklájának a tetején álltunk, ő egész kimerészkedett a szélére. A szél belekapott a hosszú, szőke hajába. Iszonyú romantikusan nézett ki, simán megállta volna a helyét egy filmben.
- Szóval itt beszéltél Jor-Ellel? - kérdeztem.
- Igen - bólintott - Bent a barlangban.
- És hogyan? - kíváncsiskodtam tovább.
- A vezérlőpult segítségével, amibe a nyolcszögű kulcs lenne való. De a kardommal is működött.
- Honnan tudsz a kulcsról? - vontam fel a szemöldököm gyanakodva. Raya egy pillanatra rám nézett, majd ismét el a távolba.
- Ott voltam, mint asszisztens, amikor Jor-El a hajódat építette. Kicsi voltam, de ott ez nem számított, főleg háborúban nem - mondta.
- Szóval te tudod, miért küldött ide? - kérdeztem.
- Amiért engem a Fantomzónába zárt - felelte - Hogy megmentsen.
Ekkor jutott el az agyamig az előző mondata.
- Szóval háború volt a Kryptonon?
- Igen - sóhajtotta - Jor-El és Lara azt szerette volna, hogy legalább te túléld.
Megálltam mellette, és én is elnéztem a távolba. Lassan kirajzolódott előttem az igazi szüleim fantomképe. Azt láttam az arcukon, amit a földi szüleimén is szoktam néha. Féltést és aggodalmat. Láttam a feldúlt Kryptont is. Elképzeltem, ahogy lemészárolják a összes rokonomat. Durva volt belegondolni. "Vajon megérkezik majd a Földre?" - gondolta anya. "Vajon teljesíti az atyai parancsomat?" - gondolta apa - ez zökkentett ki. Gyorsan megráztam a fejem, és ismét Raya felé fordultam.
- Egy üzenetben Jor-El azt mondta, uralkodnom kell az embereken, meg hogy isten leszek közöttük. Mit akart ezzel?
Raya kérdőn nézett rám.
- Miss Lang, nem kéne órára mennie? - kérdezte csodálkozva. Hosszú, fakó, göndör fürtjei tökéletes összhangban himbálóztak az arca körül.
- Magának meg nem a LuthorCorp plázában lenne a helye? - kérdeztem vissza. Szívesen mentem volna tovább a mosdóig, de ezután kissé hülyén jött volna ki.
- Feldúltnak látszik - jegyezte meg, miután alaposan végigmért.
"Na persze, majd pont veled fogom megbeszélni" - forgattam a szemem, de akkor ismét eluralkodott rajtam a mérhetetlen csalódottság, amit Chloe és Whitney keltett bennem. Újra tiszta szívből elsírtam magam.
- Nyugodjon meg - tette a vállamra a kezét, a másikkal pedig egy zsebkendőt nyújtott felém. Elvettem tőle, és nagyot trombitálva kifújtam az orrom. Éppen faggatózni kezdett volna, amikor megjelent egy férfi egy nem túl vastag aktával, amit aztán Lionel kezébe nyomott.
- Mr. Luthor! Itt az anyag, amit kért. Ez minden, amit itt találtunk.
- Köszönöm, John - bólintott, majd méltóságteljesen hátrakulcsolta a kezét, és lépett néhányat. Bár dúltak bennem az érzelmek, azért érdekelt, mit akarhatott Lionel pont a smallville-i gimiből. Megtöröltem a szemem, és megpróbáltam leolvasni a mappára írt nevet. Elkerekedett a szemem. Raya Reynolds - ez állt rajta.
- Miért nyomoztat az új lány után? - kérdeztem. Lionel erre felnevetett.
- Higgye el, Miss Lang, mondhatni egy cseppet sem érdekel a maguk iskolája. Lex küldött el ezért a mappáért. Ő nem ér rá elvinni, hisz nyakig ül a munkában - ezen is jót kacagott.
- És Lex mit akar? - vontam fel a szemöldököm. Valószínűleg rájöhetett a nagy titokra.
- Bár tudnám - felelte - Azt gondoltam, kegyed legalább annyira tisztában van a fiam különcségeivel, mint jómagam.
- Lex csak a Talon résztulajdonosa - feleltem élből, mire Lionel ismét felnevetett. A mappát a hátrakulcsolt kezében tartotta. Minél tovább néztem a sötétkék, összefűzött kartonlapokat, annál inkább viszketett a tenyerem. Talán nem volt fair, de mindent tudni akartam Rayáról. Egy földön kívüli, aki visszahozta a volt barátomat az életbe. Ki tudja, milyen célja volt vele? Csalódott voltam, amiért semmibe sem avattak be, de ettől távolról megvédtem volna őket. Ha már ők nem képesek beszélni, talán más fog.
- Hadd vigyem el neki én! - mondtam egyszer csak - Úgyis lassan intéznünk kell a pénzügyeket.
- Ám legyen - Lionel ismét felém fordult, rám villantotta azt a hamisítatlan vigyorát, és a kezembe nyomta. - Adja át neki üdvözletem - azzal a kijárat felé indult.
Úgy fogtam kezemben az aktát, mint valami műkincset. Végighúztam a szélén az ujjaimat. Belegabalyodtak a borítót összetartó fehér masniba. Nagyon nagy volt a kísértés, hogy kinyissam, de úgy döntöttem, kivárom a tanítás végét. Elindultam a szekrényhez, hogy addig berakjam, nehogy meginogjak. Ám ekkor rezegni kezdett a mobilom. Ismeretlen szám volt, de felvettem.
- Igen, tessék - szóltam bele.
- Jó napot, Miss Lang - felelt egy női hang - Addams seriff vagyok. A Talon pénzügyei miatt hívom.
- Mit tehetek önért? - kérdeztem kissé aggódva.
- Lex Luthor nemrégen meglehetősen nagy kölcsönt igényelt a Metropolisi Állami Banktól, és az adósságát máig kellett volna kifizetnie. De nem tette, így gondoltam, szólok önnek, hiszen a Talonnak, mint a LuthorCorp tagintézményének részesedést kell vállalnia.
Elképedve meredtem a kétszárnyú ajtóra. Lex semmiféle adósságot nem említett!
- Megnézem, mit tehetek - mondtam, majd gyorsan letettem. Eszembe jutott, hogy van félévente egy kivehető szabadnapom a suliból a Talon miatt, így a mappával a kezemben átvágtam az órára igyekvő diákok között (akik szerencsére nem hallották a Lionellel való eszmecserémet. Remélem azt sem, hogy sírtam...), és kiléptem a suliból.
- Ez most a legjobbkor jött - jegyeztem meg magamban.
- Lana, hová mész? - kiáltott utánam Chloe az ajtóból, de késő volt. Már rég átmentem az úttesten, és különben is. Éppen haragudtam rá. Szépen kirekesztett a bizalmából. Meg Whitney is. Csöndben imádkoztam, hogy Clark ne legyen benne, de neki már így is épp elég titka volt. Ki tudja? Talán Chloénak ő is elmondta.
- Agyrém - sóhajtottam, és letöröltem az arcomon végigfutó könnycseppet.
CLARK
Fürkészve néztem Rayára. A Kawache-barlang sziklájának a tetején álltunk, ő egész kimerészkedett a szélére. A szél belekapott a hosszú, szőke hajába. Iszonyú romantikusan nézett ki, simán megállta volna a helyét egy filmben.
- Szóval itt beszéltél Jor-Ellel? - kérdeztem.
- Igen - bólintott - Bent a barlangban.
- És hogyan? - kíváncsiskodtam tovább.
- A vezérlőpult segítségével, amibe a nyolcszögű kulcs lenne való. De a kardommal is működött.
- Honnan tudsz a kulcsról? - vontam fel a szemöldököm gyanakodva. Raya egy pillanatra rám nézett, majd ismét el a távolba.
- Ott voltam, mint asszisztens, amikor Jor-El a hajódat építette. Kicsi voltam, de ott ez nem számított, főleg háborúban nem - mondta.
- Szóval te tudod, miért küldött ide? - kérdeztem.
- Amiért engem a Fantomzónába zárt - felelte - Hogy megmentsen.
Ekkor jutott el az agyamig az előző mondata.
- Szóval háború volt a Kryptonon?
- Igen - sóhajtotta - Jor-El és Lara azt szerette volna, hogy legalább te túléld.
Megálltam mellette, és én is elnéztem a távolba. Lassan kirajzolódott előttem az igazi szüleim fantomképe. Azt láttam az arcukon, amit a földi szüleimén is szoktam néha. Féltést és aggodalmat. Láttam a feldúlt Kryptont is. Elképzeltem, ahogy lemészárolják a összes rokonomat. Durva volt belegondolni. "Vajon megérkezik majd a Földre?" - gondolta anya. "Vajon teljesíti az atyai parancsomat?" - gondolta apa - ez zökkentett ki. Gyorsan megráztam a fejem, és ismét Raya felé fordultam.
- Egy üzenetben Jor-El azt mondta, uralkodnom kell az embereken, meg hogy isten leszek közöttük. Mit akart ezzel?
Raya kérdőn nézett rám.
- Hallottam, amikor betáplálta az üzenetet a hajóba. Semmiféle uralkodásról nem beszélt.
Összevont szemöldökkel néztem vissza rá.
- Biztos vagy ebben?
- És te?
- Na jó, most komolyan - sóhajtottam - Aki szemrebbenés nélkül - szó szerint - arra kér, hogy ölj meg egy embert, az simán képes lenne uralkodásra fogni a fiát.
- Hidd el, Kal, a saját fülemmel hallotam - kontrázott - Biztosan nem akarná ezt.
- "Selejtes faj, urald őket erővel, fiam..." - idéztem. Raya erre elképedt.
- Brainiac - mondta egyszer csak.
- Hogy kicsoda? - ráncoltam a szemöldököm.
Raya elmesélte, hogy Brainiac egy kryptoni szuperszámítógép volt, (vagy valami hasonló, még nem igazán értem a cyber-nyelvet) akit Jor-El ellenfele, Zod a maga oldalára állított.
- Előfordulhat, hogy meghackelte a hajódat - tette hozzá - Zod is egy nagyszabású terven dolgozott. Ki tudja, talán ez is a része.
Az agyam alig tartotta a lépést a rengeteg infóval, amivel ebben a két napban bombázták. A szemöldököm pedig annyit ráncoltam eközben, hogy még egy kicsivel több tuti elérte volna, hogy úgy nézzek ki, mint egy hetvenéves bácsika. Ezt közöltem is Rayával, aki erre hangosan felnevetett.
- Pedig a lényeget még el sem mondtam.
- Még ezek után van lényeg? - néztem rá kissé megilletődve.
- Még így is elkéstem vele - csóválta a fejét.
- Mivel?
- A Föld megmentésével, Kal! - emelte meg kissé a hangját.
Erre kérdőn néztem rá.
- Miről beszélsz?
És akkor Raya mesélni kezdett.
(folyt.köv.)
Sziasztok! Bocsánat, de ez a rész most csak ennyi lesz... Kicsit szét vagyok esve mostanában, és nem nagyon van ihletem, úgyhogy azért is bocsánat, ha sokat kell várni a következőre (márpedig sanszos). Addig is, iratkozzatok fel, meg írjatok kommentet, jól esne már valami visszajelzés. Meg esetleg a ti személyes élményeiteket, gondolataitokat is megoszthatjátok a sorozatról, nagyon érdekelne! :) Szép napot nektek!
Sziasztok! Bocsánat, de ez a rész most csak ennyi lesz... Kicsit szét vagyok esve mostanában, és nem nagyon van ihletem, úgyhogy azért is bocsánat, ha sokat kell várni a következőre (márpedig sanszos). Addig is, iratkozzatok fel, meg írjatok kommentet, jól esne már valami visszajelzés. Meg esetleg a ti személyes élményeiteket, gondolataitokat is megoszthatjátok a sorozatról, nagyon érdekelne! :) Szép napot nektek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése